|
 V.
Gilbert Edit
Magyar–oroszosként
végeztem Szegeden 1986-ban, s azon nyomban ki is próbálhattam – egymás
után, de fedésben azóta is – mindkét szakomat, immár Pécsett az
akkoriban indult egyetemi képzésben. Tizenharmadik éve a – változó nevű
– Irodalom tanszéken oktatok az említett kettőn kívül más irodalmakat
is; ritkán múlik el félév anélkül, hogy be ne csempészném Austert,
Saramagót, Pavićot, Ecót valamelyik kurzusom anyagába. Korábban
mindenről az ikon és a pravoszlávia jutott eszembe, most már inkább
műfaji, poétikai sajátosságok, narrátori pozíciók a vesszőparipáim.
Esszé-, publicisztika-, kritikaírás nélkül is nehezen lennék meg, az
utóbbi években pedig életem nagy felfedezése, Ljudmila Ulickaja
regényeit fordítom.
A matrjoskákon
nincs is mit magyarázni: kommersz, groteszk és bájos emblémái az orosz
kultúrának, s különösen jól jön most, hogy egymásba rakhatók, ahogyan a
mi írásaink is ebben a kötetben…
V. Gilbert Edit:
Túljárni a központ eszén
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
V. Gilbert Edit:
Oroszos vagyok
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
1998-ban végeztem a nyitrai Konstantin
Egyetem magyar–szlovák szakán, ugyanezen évtől vagyok a magyar tanszék
oktatója. Elsősorban irodalomelmélettel, stilisztikával és 20. századi
magyar irodalommal foglalkozom. PhD-dolgozatomat az egyetem Szlovák
Irodalom Tanszékén írom, František
Miko stíluselméletéből. Magyarul és szlovákul egyaránt publikálok,
alkalmanként fordítok is szlovák és cseh nyelvből. Alapító tagja,
s jelenleg elnöke vagyok a (nemcsak) felvidéki fiatal irodalomkutatókat
tömörítő Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak. Első közös
tanulmánykötetünket (KOR/SZAK/HATÁROK. Kalligram 2002) Keserű Józseffel
közösen szerkesztettem. Eddig két tanulmánykötetem jelent meg, mindkettő
a Kalligram Kiadónál: Rácsmustra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól
Bodor Ádámig (2001); A jelek szerint. A detektívtörténet és
közép-európai emléknyomai. (2003).
Azért döntöttem a kisvakond-embléma mellett, mivel egy
– akkor még
csehszlovák – mesefilm szereplőjéről van szó, aki ráadásul egy
jellegzetes habitus megszemélyesítője is. Ahogy halmocskája tetejéről
széttekint a nagyvilágra – ebben valahogy saját helyzetemre/helyzetünkre
ismertem rá. A figurával arra is utalni kívántam, hogy nem kizárt,
„polilógusunkban” nyitok majd a cseh irodalom felé is.
Benyovszky Krisztián:
Hangjáték
Homíliák Gilbert Edit
Túljárni a központ eszén
című orosz irodalomtörténeti víziójához
(In: A
perifériáról a centrum 1. kötet)
Benyovszky Krisztián:
A kortárs cseh írónők mássága (?)
IRÁNYVÁLTÁS: OKOK ÉS
KÖVETKEZMÉNYEK
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
A Tisza-parton, Adán születtem 1956. február 12-én. Iskoláim és
munkahelyem az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv
és Irodalom Tanszékéhez köt. Kutatási témaköröm az összehasonlító
irodalomtudomány, s azon belül elsősorban a magyar–délszláv irodalmi
kapcsolatok a vajdasági irodalmi régió szemszögéből. Publikációim: három
tanulmánykötet, számos tanulmány, esszé. Emblémámon a
tiszavirág lárvája
látható, de ezzel azért nem egy melodramatikus sorstragédiára szeretnék
utalni. A kicsiség és rövidség ellenére benne van a tiszavirág egy
napjában a tökéletes teljesség is. Kerek, hiba nélküli.
De ami a fő, a vízi életre emlékeztet, ami számomra a
világgal-természettel való lényegi együttélés előfeltétele. Ezt a
lényegiséget ragadják meg elemi és csodálatos eszközeikkel szerzőim is.
Csányi Erzsébet: Irodalmi árterületek.
Kiš, Esterházy, Tolnai – a századközép szerb és magyar
regényei komparatív vetületben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Csányi
Erzsébet: Régiók létesítése. Tolnai Ottó Tomaž Šalamuna
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Fried
Ilona
Olasz, angol szakon
végeztem, egyetemi doktori és kandidátusi disszertációm Pirandellóról,
az olasz színházról és drámaesztétikai kérdésekről írtam, hasonlóképpen
számos publikációm is ezekkel a területekkel foglalkozott. Az utóbbi
másfél évtizedben sokat oktattam és kutattam XX. századi olasz
irodalmat, a modernitás kérdéseit, illetve a kortárs olasz prózát.
Jelenleg az ELTE BTK Főiskolai Olasz tanszékének tanszékvezető tanára
vagyok. Eddigi legfontosabb munkámnak a 2001-ben megjelent Emlékek
városa – Fiume című kultúrtörténeti könyvemet tartom, evvel
habilitáltam. Logóm Amedeo Modigliani önarcképe. Szomorúan szép,
modern, de mégis klasszikus festészete úgy érzem, nem csak hozzám áll
közel, hanem a legkülönbözőbb ízlésű és érdeklődésű emberek között lehet
összekötőkapocs.
Fried Ilona:
Séta az olasz próza erdejében
(in: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Fried Ilona: A séta folytatása
(in: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 Miért a szlovénok?
A válasz egyszerű. Anyám ott született.
Gyermekkorom zöld idillje, szénaillata Szlovénia. Ezért kezdtem
fordítani 1973-ban. Azóta állandó programom a szlovénozás: részt vettem
kitűnő költők magyarra fordításában, mint a klasszikus France
Prešeren
vagy a kortárs Tomaž Šalamun, Boris A. Novak és
Aleš Debeljak.
Húsz éve fordítom a dráma- és prózaíró Drago Jančar, az egyik
legismertebb szerző műveit, vagy a prózaíró Lojze Kovačičot, akit talán
felfedez a világ is, hogy huszadik századi önmagára ismerjen.
A hársfalevél idegenforgalmi
emblémából vált 1985 táján az önálló Szlovénia jelképévé.
Gállos Orsolya
Gállos Orsolya:
Egy közép-európai és egy balkáni birodalom peremén
(In: A perifériáról
a centrum 1. kötet)
Mitja Čander: Koronatanúk
(Kronske
priče). Kísérlet a kilencvenes évek fiatal szlovén prózájának
bemutatására. (Gállos Orsolya fordítása)
(In: A perifériáról
a centrum 1. kötet)
Gállos Orsolya: A Költözködések és a Jövevények
írója
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Gátai Zoltán
Mindig
ragaszkodó voltam: személy(ek)hez, helyhez, kultúrához; s most is
ugyanígy van. A glagolita írásból vett két betű stilizált
formája is ezt jelöli. Ragaszkodás ez az íráshoz (mint létformához s
önkifejezéshez), a múlthoz, s a (még meglevő) határokat túllépő –
megszüntető kultúrá(k?)hoz. Kötődéseim irodalmi olvasmány- s
fordításélményeken, színházi próbálkozásokon s közvetlen emberi
értékeken alapuló kapcsolatokon nyugszanak. S ezek néha merész
kalandokra invitálnak...
Gátai Zoltán :A
horvát irodalom (olvasás) mezsgyéin – egy közép-európai kisebbségi olvasat
lehetséges módjai
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Gátai Zoltán: A 90-es évek
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Horváth
Miléna
vagyok, a PTE Bölcsészettudományi Kar Francia Tanszékének adjunktusa,
20. századi francia irodalmat, irodalomelméletet és frankofón irodalmat
tanítok. PhD disszertációmat 2002-ben védtem meg a bordeaux-i Michel de
Montaigne Egyetemen. Kutatásaim a frankofón irodalmakat és különösen a
Maghreb frankofón irodalmát érintik, ezen a területen több cikket
publikáltam nemzetközi folyóiratokban (Présence francophone,
USA).
Az embléma a Maghreb egyik gyakran alkalmazott díszítési formáját, egy
mozaikrészletet ábrázol.
Horváth Miléna:
A frankofón irodalom centrum és periféria között: a 'köztiség'
megjelenési formái Assia Djebar műveiben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Jolanta Jastrzębska:
Varsó városát régtől
fogva szirének, sellők védelmezik. Ott láthatjuk őket a régi pecséteken,
kis szobrokon. Az ábrázolás változása sok mindent elárul a város számára
végzetes 20. századról, Varsó lerombolásáról és újjáépítéséről. A
Visztula partján felállított jókora syrenka-szobor, ez a felfegyverzett
szex-szimbólum már nem a varsóiak pajzán fantáziáját tükrözi, hanem
honvédő elszántságukat testesíti meg. Sziréntől merőben szokatlan módon
legfőbb célja az ellenség elrettentése, ezért van szüksége nehéz
fegyverzetre. A lengyel női irodalommal foglalkozó tanulmányomhoz méltó
jelképnek találom a varsói sellőt.
Jolanta
Jastrzębska:
A mai lengyel írónők
mássága
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
 Kiss Tamás Zoltán
Spanyol–német szakos
bölcsészdiplomámat 1987-ben vettem át az ELTÉ-n. Hat éven át dolgoztam
az Országos Széchényi Könyvtárban. Főállásban 1993 óta működöm a (J)PTE
Spanyol Tanszékén/Szemináriumán. Bölcsészdoktori dolgozatomat Lope de
Vega autográf drámaszövegeinek elméleti kérdéseiről írtam. Oktatási és
kutatási területeim: az európai spanyol irodalom története, a spanyol
irodalom recepciója Magyarországon, valamint egy csipet irodalomelmélet.
Kiss Tamás Zoltán:
A P vs C a 20. század középső szakaszának
(1936–1975) spanyol irodalmában
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Kiss Tamás Zoltán:
Irodalom, nyelv és az identitás(ok) összetettsége a Periférián és
a Centrumban egyaránt
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Klujber Anita
Az itt felvázolt
gondolatokat illusztráló jurta a hagyományos világtengely szimbólumok
közül talán a legközvetlenebbül asszociálható a teremtés-középpont
texturális-textuális (szövetszerű-szövegszerű) körülírásával, a
mitologikus világszemlélet szövegvilágra való alkalmazhatóságával, és az
otthonkeresés-hazatalálás mitopoetikus témájával. A szerző a Janus
Pannonius Tudományegyetem magyar–orosz–angol szakán végzett, majd a
Cambridge-i egyetemen szerzett M. Phil. és Ph.D. diplomát.
Klujber Anita:
A középpont mandalikus kiterjesztése Ajgi költészetében: a mély-én
végtelenítése és a vers kozmifikácója
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Klujber Anita : A polilogikus
irodalomszemléletről
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Köves Margit
A Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszéken, Indiában, a
Delhi Egyetemen tanítok. Életem is a két fővároshoz, Budapesthez és
Delhihez kötődik. Elsősorban India magyar fogadtatása és az
irodalomelmélet érdekel, többek között a poszt-koloniális elmélet, amit
Indiában személyes szenvedély hat át, az Angliához fűződő
ambivalens viszony. Logóm egy
fotomontázs, ami Amrita Shergil indiai festőt ábrázolja, műtermében,
Shimlaban 1937-ben, Vivan Sundaram „Re-take of Amrita” (2001) című
kiállításából. Shergil munkája a modern indiai festészet kezdeteihez
kapcsolódik, életének és művészetének magyar vonatkozása van. Édesanyja
magyar, Shergil hosszú időt töltött Magyarországon és nagyon jól tudott
magyarul. Ez a kép a logóm, mert Shergil értékesen ötvözött sokféle
hagyományt, sokrétegű személyisége
sem merül ki a hagyományos indiai vagy modern európai
meghatározásban. Ő a mintája Salman Rushdie Aurorájának A Mór utolsó
sóhajában, amivel ötven év más indiai prózai írásaival együtt
foglalkozom ebben a kötetben.
Köves
Margit:
„Újra született”
irodalom
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Kurdi
Mária
A
Pécsi Tudományegyetem Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszékén
tanítok. Fő kutatási területem a modern és a kortársi angol nyelvű ír
irodalom és azon belül a dráma. Kandidátusi munkámat 1993-ban védtem
meg, a kortárs ír dráma nemzeti kérdéseket ábrázoló stratégiáit tárgyalja.
Nőírókról alig írtam a később könyv alakban is kiadott disszertációban,
mert számuk és jelentőségük éppen csak akkoriban kezdett igazán
növekedni, amikor a kéziratot lezártam. „Az ex-centrikus tapasztalat
középpontba állítása kortársi ír drámaírónők műveiben” című dolgozat az
általam korábban némileg okkal, vagy csak a centrum túlértékelése miatt
elhanyagolt területet vizsgálja, és egyben újabb szempontokat érvényesít.
Emblémám az Európa
szélén fekvő Írország egyik legszebb színházának, a belfasti operaháznak egy részlete,
ahol nagyon szeretnék már végre előadást látni.
Kurdi Mária: A
modern angol nyelvű dráma kialakulása a centrum–periféria viszonyában
(In: A
perifériáról a centrum 1. kötet)
Kurdi Mária:
Az ex-centrikus tapasztalat középpontba állítása kortársi ír drámaírónők
műveiben
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 M.
Sándorfi Edinának hívnak és a Pécsi
Egyetem Német Nyelvű Irodalmak Tanszékén dolgozom tanársegédként.
Disszertációmat a Mimetikus képiség, tapasztalás és performativitás
esztétikája Goethe, Fontane és Rilke műveiben címmel védtem meg a Thomka
Beáta által vezetett doktori iskolában. Közös projektünk lehetőséget
nyújtott arra, hogy a centrum–periféria modellt a lehető legtágabban
értelmezve, a Másik, a határlét nyelviségét vizsgáljam a 20. század
osztrák irodalmában: a nőiség létnyelvét, amely falakba ütközik,
falrésekbe szorulva, hangját és identitását veszítve, de paradox módon a
maszkulin nyelv-testbe íródva létezik. A határ megrajzolása – szemben a
centrum tisztaságával – mindenkor dinamikus, mozgásban levő
aktus-láncolat, amely elrejtve rajzolja ki újra meg újra a lét
profilját. Ugyanígy tesz a nő-írás paradox mód néma gyakorlata az ÍRÁS
maszkjában. Az emblémaként választott kép a lehunyt szemű női fej a
kezében tartott maszkkal kedves emlékem, amely egy német
filozófus ismerősömmel a Másság nyelvéről, a Másik etikájáról folytatott
levélváltásunk materiális hozadéka.
M. Sándorfi Edina:
Hang-falak, rések, határok, ének
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
M. Sándorfi Edina:
Kultúrák a határon avagy két (író)nő „harmadik típusú” találkozása
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Parrag Judit
vagyok, a PTE Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója.
Szakterületem a fekete-afrikai irodalom és a vonatkozó irodalomelméleti
irányzatok, főként a posztkoloniális irodalomkritika (kritikája).
Jelenlegi kutatásaim orientációja: hagyományok és identitások
megjelenése és konstituáló szerepe a koloniális és posztkoloniális
szövegekben; az európai város és az afrikai piac oppozíciós párosának
mint elemzési szempontnak érvényesítése, ehhez kapcsolódóan a tér- és
időszerkezetek vizsgálata az előbb említett szövegekben. A szívemhez
legközelebb a nigériai Wole Soyinka és a dél-afrikai Nadine Gordimer
áll, talán emberi és az emberért kiáltó etikai attitűdjük miatt.
Távolabbi célom az irodalmi afrikanisztika alapköveinek és lehetséges
tudományos igényű beszédmódjának megfogalmazása.
Parrag Judit:
Egy másfajta periféria.
A dél-afrikai angol nyelvű regényirodalom
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Parrag
Judit:
Nobel-díj 2003: mikor a
fénycsóva Afrikára esik
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Pálfalvi Lajos
Schulz tán legtöbbet idézett művében, a Könyvek Könyvében
szerepel a morvaországi Karlovicében született, földig érő hajú
Csillag Anna. Csodás elixírével, mint „az emberi szőrzet apostola”,
az egész emberiséget szeretné boldoggá tenni.
A
lengyel Schulz-kutatók gyakran hivatkoznak Csillag Anna mítoszára és az
emblémán látható képre, de ha megkérdezzük tőlük, miért vannak csillagok
Csillag Anna körül – nem tudják a választ. Meglepődnek, ha valaki
megmondja nekik, melyik nyelvben található a magyarázat.
Pálfalvi Lajos:
Mitogeográfiai képződmények a lengyel
irodalomban
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Pálfalvi Lajos:
Mitogeográfiai képződmények a lengyel irodalomban
2.
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Számaim:
1956 (születés), 1982 (elvegyültem, azóta a pécsi irodalom tanszéken
tanítok), 1999-2004 (kiváltam, igazgattam a színházi intézetet); a
szamárlétra grádicsai: 1986 (kisdoktori), 1995 (kandidátusi), 2003
(habilitáció); számok még: 1990–91 és 1993–94 (vendégtanárkodás az
USA-ban), 1998-2001 (Széchenyi–ösztöndíj), 4 (könyv), 150 (tanulmány,
kritika), 2 gyermek, 1 alom.
Címek: PTE BTK
Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság
útja 6.;
pmul@btk.pte.hu
Cikkem
ez alkalommal: kortárs angol-szász drámaírók a brit kánon peremén és a
kelet-német posztmodern drámaíró, Heiner Müller pozicionálása a
centrum/periféria mezőben.
Képem:
a szék (a néző helye; a színpadi kellék; a kutatás segédeszköze; a
vendéglátás gesztusa; a centrum és a periféria viszonylagosságának
kifejezője)
Nevem:
P. Müller Péter
P. Müller Péter:
A drámai nyilvánosság
sajátosságai az 1956 utáni kelet-közép-európai groteszkben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
P. Müller Péter:
Új ezredvégi drámák és
dramaturgiák az európai horizonton
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Vöő Gabriella
Szakmai
élettörténetem három egyetemhez kötődik: a kolozsvári Babeş–Bolyai
Egyetem magyar–angol szakán szereztem diplomát 1985-ben; posztgraduális
tanulmányaimat a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem,
illetve 1995 óta a Pécsi Tudományegyetem oktatója vagyok. Szakterületem
a 19. és 20. századi amerikai irodalom. Emblémám egy álomfogót ábrázol,
az indián tárgyi kultúra közismert és kedvelt darabját. Eredeti
rendeltetése szerint a rossz álmokat kell elcsípnie, mielőtt azok az
alvó gyerekek fejébe kúsznának. Az álomfogó tollacskái számomra
olyanok, mint az etnikai, „faji” és kulturális különbségek
megkerülhetetlen, ravasz és sokszor tréfás csapdája, amelyen a rólunk és
világunkról alkotott fikciók átverekszik magukat. Ha próbatételük
sikerül, eljut hozzánk egy irodalmi mű, amelyet értünk és kedvelünk.
Vöő Gabriella
: Hangok a határvidékről:
azonosságtudat és kifejezésmód az indián, mexikói amerikai és ázsiai
amerikai prózában
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Vöő
Gabriella
: Nyugati utazás, avagy a
tréfacsinálók történetei: az amerikai író és a hely szelleme
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 Varga Zoltán
1970. október 14-én születettem Debrecenben. A Pécsi
Tudományegyetemen, a Párizsi VIII Egyetemen, az Ecoles des
Hautes Etudes en Sciences Sociales-on tanultam irodalmat.
2004-ben szereztem doktori címet, disszertációmat Önéletrajzi
töredék,
talált szöveg, illetéktelen olvasó – műfajelméleti
reflexiók a magyar irodalmi modernség néhány reprezentatív szövege
alapján
címmel az önéletrajzi műfajok és modernség irodalmának összefüggéseiről
írtam. 1996 óta oktatok a Pécsi Egyetem Modern Irodalomtörténeti és
Irodalomelméleti Tanszékén egyetemi tanársegédként, 2004 óta
egyetemi adjunktusként. Társszerkesztője voltam a Helikon 2002/3
Autobiográfia-kutatás számának, szerkesztője az önéletírás
nemzetközi szakértője, Philippe Lejeune munkásságából készült, 2003-ban
megjelent magyar nyelvű válogatásnak. A Palackszárító(vagy
Sündisznó) egyike Marcel Duchamp híres ready-made-jeinek, s talán
legtisztábban (kevésbé provokatív, mint a Forrás vagy az
L.H.O.O.Q., s minden rásegítés, pl. cím vagy kisebb átalakítás
nélkül fejti ki hatását) veti fel a műalkotás kontextualizáltságának és
transzcendenciájának problémáját. Egy akármilyen tárgyi tulajdonságokkal
rendelkező dolog műalkotássá válása, ennek közösségi elismerése a
szerzői intenció, a befogadói érzékenység, a hagyománytörténeti
tudatosság összjátékának, a művészet történetére és elméletére, a
művészetre mint kulturális, társadalmi dimenziókkal rendelkező
jelentésképző rendszerre történő reflexiónak produktuma. Ezért
választottam emblémául a Palackszárítót Perec talált szövegeinek
elemzéséhez.
Z. Varga
Zoltán:
A mindennapok
poézise: emlékezés, tér és humor Georges Perec néhány írásában
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
|
