|
 V. Gilbert Edit
Magyar-oroszosként végeztem
Szegeden 1986-ban, s azon nyomban kipróbálhattam - egymás után, de fedésben
azóta is - mindkét szakomat, immár Pécsett az akkoriban indult egyetemi
képzésben. A Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéken az
említett kettőn kívül más irodalmakat is taníthatok; ritkán múlik el félév
anélkül, hogy ne csempészném be Th. Mannt, Hessét, Saramagót, Ecót
valamelyik kurzusom anyagába. Könyvet A Mester és Margaritáról írtam.
Korábban mindenről az ikon és a pravoszlávia jutott eszembe, most már inkább
műfaji, poétikai sajátosságok, narrátori pozíciók - véltem még az előző
bejelentkezésben is. Az utóbbi időszakban a befogadói magatartás, a laikus
olvasás, a biblioterápia foglalkoztat, valamint Ljudmila Ulickaja
regényeit fordítom és kommentálom.
A
matrjoskákon nincs is mit magyarázni: kommersz, groteszk és bájos
emblémái az orosz kultúrának, s különösen jól jön most, hogy egymásba
rakhatók, ahogyan a mi írásaink is ezekben a kötetekben...
Раньше мне по
любому поводу вспоминались иконы и православие, а сейчас
- скорее жанровое,
поэтическое своеобразие, нарраторские позиции,
- писала я еще и в предыдущий
раз. Сегодня меня интересует роль рецепции, чтение непосвященных,
библиотерапия.
Отдельной
книгой до сего времени была издана моя книга о «Мастере и Маргарите». В
последнее время я перевожу и комментирую романы Людмилы Улицкой, которую
считаю своим большим открытием.
К матрёшкам
не приходится давать пояснений: коммерческие, гротескные и милые эмблемы
русской культуры; и особенно хорошо подходит сейчас то, что они вставляются
одна в другую, как и наши тексты в этих томах ...
V. Gilbert Edit:
Túljárni a központ eszén
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
V. Gilbert Edit:
Oroszos vagyok
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
V. Gilbert Edit:
Határtalan vagy mederbe terelt
irodalomtörténet?
Edit V. Gilbert:
An Owerfloving or Controlled Stream
of Discussion?
Эдит
В. Гильберт:
Перехитрить центр
Я русистка
Тождественность иного мира
- о шансе
теофании в литературе
V. Gilbert Edit:
A másvilág tettenérése avagy az
irodalmi teofánia esélyei
(In: A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Vöő Gabriella
Szakmai élettörténetem három egyetemhez kötődik: a kolozsvári
Babeş-Bolyai Egyetem magyar-angol szakán szereztem diplomát 1985-ben;
posztgraduális tanulmányaimat a budapesti Eötvös Lóránd
Tudományegyetemen végeztem, illetve 1995 óta a Pécsi Tudományegyetem
oktatója vagyok. Szakterületem a 19. és 20. századi amerikai irodalom.
Emblémám egy álomfogót ábrázol, az indián tárgyi kultúra közismert és
kedvelt darabját. Eredeti rendeltetése szerint a rossz álmokat kell
elcsípnie, mielőtt azok az alvó gyerekek fejébe kúsznának. Az
álomfogó tollacskái számomra olyanok, mint az etnikai, „faji” és
kulturális különbségek megkerülhetetlen, ravasz és sokszor tréfás
csapdája, amelyen a rólunk és világunkról alkotott fikciók átverekszik
magukat. Ha próbatételük sikerül, eljut hozzánk egy irodalmi mű, amelyet
értünk és kedvelünk.
Az irodalom, amelyről írok, őshonos amerikaiaké, azaz indiánoké, akik
megrögzött határátlépők.
I teach American literature at the Department of English Literatures and
Cultures at the University of Pécs. My emblem is a dream catcher, as my
favorite professional pastime is reading (and writing about) Native
American literature.
Vöő Gabriella
: Hangok a határvidékrõl:
azonosságtudat és kifejezésmód az indián, mexikói amerikai és ázsiai
amerikai prózában
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Vöő
Gabriella
: Nyugati utazás, avagy a
tréfacsinálók történetei: az amerikai író és a hely szelleme
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
Gabriella Vöő:
Voices from the American Frontier
Hlasy z
amerického pohraničí
Vöő Gabriella:
A „jelöletlen ösvény”:
túlvilág-képzetek a kortárs amerikai indián regényben
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Pálfalvi Lajos
Schulz tán legtöbbet idézett művében, a Könyvek Könyvében
szerepel a morvaországi Karlovicében született, földig érő hajú
Csillag Anna. Csodás elixírével, mint „az emberi szőrzet apostola”,
az egész emberiséget szeretné boldoggá tenni.
A „kelet-galíciai” mágust választottam az elmúlt évtizedek
lengyel irodalmában mitizált tájakon tett utazás patrónusául. Krakkóból
indultunk kelet felé, de még nem jutottunk túl Galícián. Ha folytatjuk
az utazást, végigjárjuk a fehérorosz, litván, mazuri-porosz,
tengermelléki és wielkopolskai vidékeket, Szilézián keresztül
visszatérhetünk Krakkóba – messze elkerülve Varsót, a centrum
hűlt helyét.
Pracuję na Katedrze Polonistyki Katolickiego Uniwersytetu im. P.
Pázmánya. Najlepiej czuję się w roli tłumacza i komentatora literatury
polskiej. Jako uczestnik tego projektu zajmuję się problematyką
regionalizmu i mitografii w polskiej prozie ostatnich lat.
Pálfalvi Lajos:
Mitogeográfiai képzõdmények a lengyel
irodalomban
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Pálfalvi Lajos:
Mitogeográfiai képződmények a lengyel irodalomban
2.
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Lajos Pálfalvi:
Mitogeograficzne konstrukcje w literaturze
polskiej
Streszczenie
Mythogeographical Constructions in Polish Literature - A Summary
Pálfalvi Lajos:
Kis orientalizmus
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Jolanta
Jastrzebska
Varsó városát régtől fogva szirének, sellők
védelmezik. Ott láthatjuk őket a régi pecséteken, kis szobrokon. Az
ábrázolás változása sok mindent elárul
a város számára végzetes 20. századról, Varsó
lerombolásáról és újjáépítéséről. A Visztula partján felállított jókora
syrenka-szobor, ez a felfegyverzett szex-szimbólum már nem a varsóiak
pajzán fantáziáját tükrözi, hanem honvédő elszántságukat testesíti meg.
Sziréntől merőben szokatlan módon legfőbb célja az ellenség elrettentése,
ezért van szüksége nehéz fegyverzetre.
A lengyel női irodalommal foglalkozó (1.kötetbeli) tanulmányomhoz
méltó jelképnek találtam a varsói sellőt. Mostani,
magyar-lengyel
komparatisztikai megjegyzéseim némileg kihívó hangvétele és alapállása
szintén nem áll távol a Harcoló Sellő alakjától és szellemétől.
Syrenka Warszawska jest od wieków symbolem Warszawy, została uwieczniona
na starych pieczęciach i sztychach. Najnowszy jej wariant, z tarczą i
mieczem, nawiązuje do historii Warszawy z okresu Drugiej Wojny
Światowej, symbolizuje stolicę walczącą, zburzoną, a następnie
odbudowaną. Pomnik Syrenki wzniesiony na brzegu Wisły wyraża kobiecą
nieugiętoŚć i optymizm, jest przykładem dla wszystkich mieszkańców
Warszawy. Jako warszawianka czuję się z tym symbolem szczególnie
związana. Postać Syrenki Walczącej ma w sobie coŚ wyzywającego, taki też
jest ton moich komparatystycznych uwag o literaturze polskiej i
węgierskiej.
Jolanta
Jastrzębska:
A mai lengyel írónõk
mássága
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Jolanta Jastrzębska:
En quoi consiste le caractère
spécifique des écrivains féminins polonais (P/C 1)
Quelques remarques
comparatives sur la littérature hongroise et polonaise (P/C 3)
InnoŚć współczesnych pisarek polskich (P/C 1)
Literatura polska i węgierska - parę uwag komparatystycznych
(P/C 3)
Jolanta Jastrzębska:
A magyar és
lengyel irodalom - egymás tükrében
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Köves Margit
A Szlavisztika- Finnugrisztika Tanszéken, Indiában, a Delhi Egyetemen
tanítok. Életem is a két fővároshoz, Budapesthez és Delhihez kötődik.
Elsősorban India magyar fogadtatása és az irodalomelmélet érdekel, így a
poszt-koloniális elmélet is, amit Indiában személyes szenvedély hat át:
az Angliához fűződő ambivalens viszony. Logom egy fotomontázs:
Amrita Shergil indiai festőt ábrázolja varázslóként, üveggömb előtt ülve
art deco stílusú műtermében (Vivan Sundaram „Re-take of Amrita” /2001/
című kiállításából). Shergil édesanyja magyar volt s ő is hosszú időt
töltött Magyarországon, sokrétű személyisége számos hagyományt
ötvözött. Ő a mintája Salman Rushdie Aurorájának A Mór utolsó sóhajában,
amivel több más regény mellett „A perifériáról a centrum” második
kötetében foglalkoztam. A harmadikban a mítosszal és mágiával folytatom
Arun Joshi Billy Biswas különös esetében és Amitav Ghosh
Kalkutta kromoszómájában.
I am teaching in the Department of Slavonic – and Finno-Ugrian Studies,
in the University of Delhi. Budapest and Delhi are also the two cities I
have been intimately involved with. I am first of all interested in the
reception of India in Hungary and literary theory. Indian
literature went through exciting changes in the last decades and Arun
Joshi, Salman Rushdie and Amitav Ghosh whose novels I discuss in the two
collections of ”Centre versus Periphery” are among my favourites.
Köves
Margit:
"Újra született"
irodalom
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Margit Köves:
”Twice Born” Fiction - Variations on
Reincarnation
”Ponovo rođena”
književnost - Inadice reinkarnacije
Köves Margit:
Változatok a reinkarnációra
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 P. Müller Péter
Számok: 1956
(születtem), 1982 (elvegyültem, azóta a pécsi irodalom tanszéken
tanítok), 1999-2004 (kiváltam, igazgattam a színházi intézetet); a
szamárlétra grádicsai: 1986 (kisdoktori), 1995 (kandidátusi), 2003 (habilitáció);
számok még: 1990-91 és 1993-94 (vendégtanárkodás az USÁ-ban), 1998-2001
(Széchenyi-ösztöndíj), 4 (könyv), 150 (tanulmány, kritika), 2 gyermek, 1
alom.PRIVATE
Címek: PTE BTK
Modern Irodalomtörténet és Irodalomelmélet Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság
u. 6.;
pmul@btk.pte.hu
Cikkem ez alkalommal: egy kortárs angol-ír drámaíró, Martin McDonagh
drámáinak magyarországi fogadtatása.
Képem: a szék (a néző helye; a színpadi kellék; a
kutatás segédeszköze; a vendéglátás gesztusa; a centrum és a periféria
viszonylagosságának kifejezője).
Nevem: P.
Müller Péter
Péter P. Müller is Professor and Chair at the University of Pécs in the
Department of Modern Literature and Literary Theory where he has taught
since 1982. He has done research mostly on modern drama, theory of
theatre, and literary reception. He has published four and edited seven
books so far.
P. Müller Péter:
A drámai nyilvánosság
sajátosságai az 1956 utáni kelet-közép-európai groteszkben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
P. Müller Péter:
Új ezredvégi drámák és
dramaturgiák az európai horizonton
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Péter P. Müller:
Characteristics of Dramatic Publicity in the East Central European
Grotesque after 1956
New Millennial Plays and Dramatic Techniques on the European
Horizon
Domesticating a Theatre of Cruelty: The Plays of Martin
McDonagh on the Hungarian Stage
Cechy jawnoŚci dramatu w grotesce Europy Środkowo-Wschodniej
po 1956 roku
Sztuki teatralne nowego milenium i techniki dramaturgiczne na
europejskim horyzoncie
Domestykacja teatru okrucieństwa: sztuki Martina McDonagha na
węgierskiej scenie teatralnej
P. Müller Péter:
Egy kegyetlen színház domesztikálása
- Martin McDonagh drámái Magyarországon
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
Fried
Ilona
Olasz, angol szakon
végeztem, egyetemi doktori és kandidátusi disszertációm Pirandellóról,
az olasz színházról és drámaesztétikai kérdésekről írtam, hasonlóképpen
számos publikációm is ezekkel a területekkel foglalkozott. Az utóbbi
másfél évtizedben sokat oktattam és kutattam XX. századi olasz
irodalmat, a modernitás kérdéseit, illetve a kortárs olasz prózát.
Jelenleg az ELTE BTK Főiskolai Olasz tanszékének tanszékvezető tanára
vagyok. Eddigi legfontosabb munkámnak a 2001-ben megjelent Emlékek
városa - Fiume című kultúrtörténeti könyvemet tartom, evvel
habilitáltam. Logóm Amedeo Modigliani önarcképe. Szomorúan szép,
modern, de mégis klasszikus festészete úgy érzem, nem csak hozzám áll
közel, hanem a legkülönbözőbb ízlésű és érdeklődésű emberek között lehet
összekötőkapocs.
Fried Ilona:
Séta az olasz próza erdejében
(in: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Fried Ilona: A séta folytatása
(in: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 Kurdi
Mária
A
Pécsi Tudományegyetem Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszékén
tanítok. Fő kutatási területem a modern és a kortársi angol nyelvű ír
irodalom és azon belül a dráma. Kandidátusi munkámat 1993-ban védtem
meg, a kortárs ír dárma nemzeti kérdéseket ábrázoló statégiáit tárgyalja.
Nőírókról alig írtam a később könyv alakban is kiadott disszertációban,
mert számuk és jelentőségük éppen csak akkoriban kezdett igazán
növekedni, amikor a kéziratot lezártam. "Az ex- centrikus tapasztalat
középpontba állítása kortársi ír drámaírónők műveiben" című dolgozat az
általam korábban némileg okkal, vagy csak a centrum túlértékelése miatt
elhanyagolt területet vizsgálja, és egyben újabb szempontokat érvényesít.
Emblémám az Európa
szélén fekvő Írország egyik legszebb színházának, a belfasti operaháznak egy részlete,
ahol nagyon szeretnék már végre előadást látni.
Kurdi Mária: A
modern angol nyelvű dráma kialakulása a centrum-periféria viszonyában
(In: A
perifériáról a centrum 1. kötet)
Kurdi Mária:
Az ex-centrikus tapasztalat középpontba állítása kortársi ír drámaírónők
műveiben
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 M.
Sándorfi Edinának hívnak és a Pécsi
Egyetem Német Nyelvű Irodalmak Tanszékén dolgozom tanársegédként.
Disszertációmat a Mimetikus képiség, tapasztalás és performativitás
esztétikája Goethe, Fontane és Rilke műveiben címmel védtem meg a Thomka
Beáta által vezetett doktori iskolában. Közös projektünk lehetőséget
nyújtott arra, hogy a centrum-periféria modellt a lehető legtágabban
értelmezve, a Másik, a határlét nyelviségét vizsgáljam a 20. század
osztrák irodalmában: a nőiség létnyelvét, amely falakba ütközik,
falrésekbe szorulva, hangját és identitását veszítve, de paradox módon a
maszkulin nyelv-testbe íródva létezik. A határ megrajzolása - szemben a
centrum tisztaságával - mindenkor dinamikus, mozgásban levő
aktus-láncolat, amely elrejtve rajzolja ki újra meg újra a lét
profilját. Ugyanígy tesz a nő-írás paradox mód néma gyakorlata az ÍRÁS
maszkjában. Az emblémaként választott kép a lehunyt szemű női fej a
kezében tartott maszkkal kedves emlékem, amely egy német
filozófus ismerősömmel a Másság nyelvéről, a Másik etikájáról folytatott
levélváltásunk materiális hozadéka.
M. Sándorfi Edina:
Hang-falak, rések, határok, ének
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
M. Sándorfi Edina:
Kultúrák a határon avagy két (író)nő "harmadik típusú" találkozása
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Varga Zoltán
1970 október 14-én születettem Debrecenben. A Pécsi
Tudományegyetemen, a Párizsi VIII Egyetemen, az Ecoles des
Hautes Etudes en Sciences Sociales-on tanultam irodalmat.
2004-ben szereztem doktori címet, disszertációmat Önéletrajzi
töredék,
talált szöveg, illetéktelen olvasó - műfajelméleti
reflexiók a magyar irodalmi modernség néhány reprezentatív szövege
alapján
címmel az önéletrajzi műfajok és modernség irodalmának összefüggéseiről
írtam. 1996 óta oktatok a Pécsi Egyetem Modern Irodalomtörténeti és
Irodalomelméleti Tanszékén egyetemi tanársegédként, 2004 óta
egyetemi adjunktusként. Társszerkesztője voltam a Helikon 2002/3
Autobiográfia-kutatás számának, szerkesztője az önéletírás
nemzetközi szakértője, Philippe Lejeune munkásságából készült, 2003-ban
megjelent magyar nyelvű válogatásnak. A Palackszárító(vagy
Sündisznó) egyike Marcel Duchamp híres ready-made-jeinek, s talán
legtisztábban (kevésbé provokatív, mint a Forrás vagy az
L.H.O.O.Q., s minden rásegítés, pl. cím vagy kisebb átalakítás
nélkül fejti ki hatását) veti fel a műalkotás kontextualizáltságának és
transzcendenciájának problémáját. Egy akármilyen tárgyi tulajdonságokkal
rendelkező dolog műalkotássá válása, ennek közösségi elismerése a
szerzői intenció, a befogadói érzékenység, a hagyománytörténeti
tudatosság összjátékának, a művészet történetére és elméletére, a
művészetre mint kulturális, társadalmi dimenziókkal rendelkező
jelentésképző rendszerre történő reflexiónak produktuma. Ezért
választottam emblémául a Palackszárítót Perec talált szövegeinek
elemzéséhez.
Z. Varga
Zoltán:
A mindennapok
poézise: emlékezés, tér és humor Georges Perec néhány írásában
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
 Parrag Judit
vagyok, a PTE Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója.
Szakterületem a fekete-afrikai irodalom és a vonatkozó irodalomelméleti
irányzatok, főként a posztkoloniális irodalomkritika (kritikája).
Jelenlegi kutatásaim orientációja: hagyományok és identitások
megjelenése és konstituáló szerepe a koloniális és posztkoloniális
szövegekben; az európai város és az afrikai piac oppozíciós párosának
mint elemzési szempontnak érvényesítése, ehhez kapcsolódóan a tér- és
időszerkezetek vizsgálata az előbb említett szövegekben. A szívemhez
legközelebb a nigériai Wole Soyinka és a dél-afrikai Nadine Gordimer
áll, talán emberi és az emberért kiáltó etikai attitűdjük miatt.
Távolabbi célom az irodalmi afrikanisztika alapköveinek és lehetséges
tudományos igényű beszédmódjának megfogalmazása.
Parrag Judit:
Egy másfajta periféria.
A dél-afrikai angol nyelvű regényirodalom
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Parrag
Judit:
Nobel-díj 2003: mikor a
fénycsóva Afrikára esik
(In:
A perifériáról a centrum 2. kötet)
1998-ben végeztem a nyitrai Konstantin
Egyetem magyar-szlovák szakán, ugyanezen évtől vagyok a magyar tanszék
oktatója. Elsősorban irodalomelmélettel, stilisztikával és 20. századi
magyar irodalommal foglalkozom. PhD-dolgozatomat az egyetem Szlovák
Irodalom Tanszékén írom, František
Miko stíluselmléletéből. Magyarul és szlovákul egyaránt publikálok,
alkalamanként fordítok is szlovák és cseh nyelvből. Alapító tagja,
s jelenleg elnöke vagyok a (nemcsak) felvidéki fiatal irodalumkutatókat
tömörítő Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak. Első közös
tanulmánykötetünket (KOR/SZAK/HATÁROK. Kalligram 2002) Keserű Józseffel
közösen szerkesztettem. Eddig két tanulmánykötetem jelent meg, mindkettő
a Kalligram Kiadónál: Rácsmustra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól
Bodor Ádámig (2001); A jelek szerint. A detektívtörténet és
közép-európai emléknyomai. (2003).
Azért döntöttem a kisvakond-embléma mellett, mivel egy
- akkor még
csehszlovák - mesefilm szereplőjéről van szó, aki ráaadásul egy
jellegzetes habitus megszemélyesítője is. Ahogy halmocskája tetejéről
széttekint a nagyvilágra - ebben valahogy saját helyzetemre/helyzetünkre
ismertem rá. A figurával arra is utalni kívántam, hogy nem kizárt,
"polilógusunkban” nyitok majd a cseh irodalom felé is.
Benyovszky Krisztián:
Hangjáték
Homíliák Gilbert Edit
Túljárni a központ eszén
című orosz irodalomtörténeti víziójához
(In: A
perifériáról a centrum 1. kötet)
Benyovszky Krisztián:
A kortárs cseh írónők mássága (?)
IRÁNYVÁLTÁS: OKOK ÉS
KÖVETKEZMÉNYEK
(In: A perifériáról a centrum 2. kötet)
A Tisza-parton, Adán születtem 1956. február 12-én. Iskoláim és
munkahelyem az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv
és Irodalom Tanszékéhez köt. Kutatási témaköröm az összehasonlító
irodalomtudomány, s azon belül elsősorban a magyar-délszláv irodalmi
kapcsolatok a vajdasági irodalmi régió szemszögéből. Publikációim: három
tanulmánykötet, számos tanulmány, esszé. Emblémámon a
tiszavirág lárvája
látható, de ezzel azért nem egy melodramatikus sorstragédiára szeretnék
utalni. A kicsiség és rövidség ellenére benne van a tiszavirág egy
napjában a tökéletes teljesség is. Kerek, hiba nélküli.
De ami a fő, a vízi életre emlékeztet, ami számomra a
világgal-természettel való lényegi együttélés előfeltétele. Ezt a
lényegiséget ragadják meg elemi és csodálatos eszközeikkel szerzőim is.
Csányi Erzsébet: Irodalmi árterületek.
Kiš, Esterházy, Tolnai - a századközép szerb és magyar
regényei komparatív vetületben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Csányi
Erzsébet: Régiók létesítése. Tolnai Ottó Tomaž Šalamuna
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Horváth
Miléna
vagyok, a PTE Bölcsészettudományi Kar Francia Tanszékének adjunktusa,
20. századi francia irodalmat, irodalomelméletet és frankofón irodalmat
tanítok. PhD disszertációmat 2002-ben védtem meg a bordeaux-i Michel de
Montaigne Egyetemen. Kutatásaim a frankofón irodalmakat és különösen a
Maghreb frankofón irodalmát érintik, ezen a területen több cikket
publikáltam nemzetközi folyóiratokban (Présence francophone,
USA).
Az embléma a Maghreb egyik gyakran alkalmazott díszítési formáját, egy
mozaikrészletet ábrázol.
Horváth Miléna:
A frankofón irodalom centrum és periféria között: a 'köztiség'
megjelenési formái Assia Djebar
műveiben
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Gátai Zoltán
Mindig
ragaszkodó voltam: személy(ek)hez, helyhez, kultúrához; s most is
ugyanígy van. A glagolita írásból vett két betű stilizált
formája is ezt jelöli. Ragaszkodás ez az íráshoz (mint létformához s
önkifejezéshez), a múlthoz, s a (még meglevő) határokat túllépő
-
megszüntető kultúrá(k?)hoz. Kötődéseim irodalmi olvasmány-, és
fordításélményeken, színházi próbálkozásokon s közvetlen emberi
értékeken alapuló kapcsolatokon nyugszanak. S ezek néha merész
kalandokra invitálnak...
Gátai Zoltán:A
horvát irodalom /olvasás/mezsgyéin- egy közép-európai kisebbségi olvasat
lehetséges módjai.
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Gátai Zoltán: A 90-es évek
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
 Kiss
Tamás Zoltán
Spanyol-német szakos bölcsészdiplomámat 1987-ben vettem át az ELTÉ-n.
Bölcsészdoktori dolgozatomat Lope de Vega autográf drámaszövegeinek elméleti
kérdéseiről írtam. Pécsett tanítok; oktatási és kutatási területeim az
európai spanyol irodalom története, a spanyol irodalom recepciója
Magyarországon valamint egy csipet irodalomelmélet. A PC 1. kötetében a
centrum/periféria kategóriapár illetve a(z) (ön)cenzúra
működésmódjának kognitív megközelítése mellett meglehetősen hagyományos, a
hatástörténeti mozzanatot csak érintőlegesen alkalmazó, rövid
irodalomtörténeti összegzést adtam a spanyol irodalom 1936 és 1975 közötti
történetéről. A PC 2. kötetében a spanyol, illetve spanyol-amerikai
tematikától némiképp elszakadva az irodalom, az identitás és a hatalom
(politika) egymással dinamikus, térben és időben folyton változó
viszonyrendszerét elemezgetve írtam világirodalomról, s - az európai és az
amerikai spanyol mellett - a Kárpát-medence magyar nyelvű
literatúrájáról is. A jelen kötetbe ennek folytatásaként az irodalmaknak a
politikai átmenetek és rendszerváltások utáni új szerepfelfogását
taglalom. Bővebben kitérek arra a sajátosságra, amely a spanyol irodalom
polgárháború utáni realizmusigényében, illetve - ellenreakcióként -
ennek elutasításában jelentkezik.
Tamás
Zoltán Kiss. Licenciado en filología hispánica y alemana de la Universidad
Eötvös Loránd de Budapest, curso académico 1981-1987. Entre 1987 y 1993
bibliotecario del Servicio al Lector de la Biblioteca Nacional Széchényi de
Hungría. De 1993 a 1995 profesor adjunto de literatura en el Departamento de
Español de la Universidad Janus Pannonius de Pécs. Profesor titular desde
1996. Tesis de doctorado: La estética de la acotación dramática: El
Príncipe despeñado de Lope de Vega (ELTE, Budapest, 1995). Docencia y
áreas de interés: historia de la literatura española peninsular, historia de
la recepción de la literatura española en Hungría, teoría de la literatura.
Kiss Tamás Zoltán:
A Pvs C a 20. század középső szakaszának
(1936-1975) spanyol irodalmában
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Kiss Tamás Zoltán:
Irodalom, nyelv és az identitás(ok) összetettsége a Periférián és
a Centrumban egyaránt
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Zoltán Kiss Tamás:
La literatura española durante la
época de Franco y la diversidad de la(s)
identidad(es) tanto en la Periferia como en el Centro
španielska
literatúra v období Francovej diktatúry a vrsetevnatost' identity na
Periférii a v Centre
Kiss Tamás Zoltán:
Evilág-képzetek a spanyolfalon innen
és túl
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Hammer Erika
Hammer Erika vagyok, a (J)PTE-n végeztem német-történelem szakon.
Jelenleg a Német Nyelvű Irodalmak Tanszékén dolgozom ugyanitt.
Disszertációmat a PTE Irodalomtudomány doktori iskolájában védtem meg,
Sprachkrise und poetologische Reflexionen bei Hermann Burger [Nyelvi válság
és poetológiai reflexiók Hermann Burger prózájában] címmel. Egy svájci
szerzővel foglalkoztam, de a középpontban nem ez, hanem inkább elméleti
kérdések, a nyelv és a medialitás problematikája áll. Óráimat főként a 18.
és a 20. század irodalmából tartom. Nagy kedvencem az úgynevezett
Goethe-kor, az ebben az időszakban zajlott filozófiai, esztétikai útkeresés.
Itt tapasztalható az a momentum is, hogy kelet felé fordul az
érdeklődés, de a 'más', az orientális kultúra iránt
tanúsított szimpátia kéz a kézben halad a saját (nemzeti) kultúra és
költészet kereteinek lefektetésével. Itt artikulálódik az is, hogy a 'másik'
látásmódja új összefüggéseket tárhat fel számunkra, és hogy ez a 'más'
gondolkodásunk organikus részévé válhat. Ennek az elképzelésnek egyik
megjelenítője számomra az arabeszk, amelyet azért is választottam
emblémámul, mert mindemellett eszünkbe juttatja a kimondhatatlant, amire
maga az irodalom is utal.
Mein Diplom habe ich an der Universität Pécs in den Fächern
Germanistik und Geschichte erworben, und arbeite auch zurzeit hier am
Lehrstuhl für deutschsprachige Literatur. Meine Dissertation habe ich am
Promotionskolleg „Literaturwissenschaft” an derselben Universität mit dem
Titel Sprachkrise und poetologische Reflexionen bei Hermann Burger
verteidigt. Ich habe mich also mit einem Schweizer Schriftsteller
beschäftigt, aber im Mittelpunkt der Studie steht nicht dieser Aspekt,
sondern die Problematik der Sprache und der Medialität. Meine
Lehrveranstaltungen halte ich über die Literatur des 18. und des 20.
Jahrhunderts. Zu meinen großen Lieblingen gehört die sog. Goethezeit, die
philosophischen, ästhetischen Orientierungsversuche. Hier ist auch der
Moment festzumachen, als sich das Interesse dem Osten zuwendet, die
Sympathie gegenüber der orientalischen Kultur läuft dennoch mit der Suche
nach dem Eigenen, nach der nationalen Kultur Hand in Hand. Hier artikuliert
sich auch das Bewusstsein, dass die Sichtweise des 'Anderen' neue
Zusammenhänge aufschlüsset, und dass dieses 'Andere' zum organischen Teil
unseres Denkens werden kann. Eine Erscheinungsform dieser Idee ist für mich
die Arabeske, die uns darüber hinaus auch auf das Unsagbare erinnert, worauf
ja auch die Literatur hinweist. Wegen dieses Gedankens habe ich die Arabeske
zum Sinnbild gewählt.
Erika Hammer:
Reiseführer aus dem Niemandsland -
Eine kurze Reise um einige Probleme der deutschen Gegenwartsliteratur
Putopisi iz ničije zemlje
Kratko putovanje oko nekih pitanja njemačke književnosti
Hammer Erika:
Útikönyvek senkiföldjéről - Rövid
utazás a mai német irodalom néhány kérdése körül
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Gállos Orsolya
Miért
a szlovénok?
A
válasz egyszerű. Anyám ott született. Gyermekkorom zöld idillje, szénaillata
Szlovénia. Ezért kezdtem fordítani 1973-ban. Azóta állandó programom a
szlovénozás: részt vettem kitűnő költők magyarra fordításában, mint a
klasszikus France
Prešeren és a kortárs Tomaž šalamun, Boris A. Novak és
Aleš Debeljak. Húsz éve fordítom a
dráma- és prózaíró Drago Jančar, az egyik legismertebb szerző műveit, vagy a
prózaíró Lojze Kovačičot, akit talán felfedez a világ is, hogy huszadik
századi önmagára ismerjen.
Valamennyien a periférián való lét tudatában szólalnak meg, figyelnek távoli
központokra, kelnek vándorútra vagy zarándoklatra, mint Jančar
peregrinusai. Az
örök szlovén elvágyódás jegyében szállnak hajóra távoli kikötők felé, vagy
rekednek örökre szűk alpesi völgyeikben. Kulcsszavuk az „elvágyódás”,
gyakori jelzőik a „szűk” és a „tágas”. Különös találkozási pontján élnek
Európának, ott, ahol egymásba érnek az Alpok és a Mediterráneum, a Balkán és
Pannónia.
A
hársfalevél idegenforgalmi emblémából vált 1985 táján az önálló
Szlovénia jelképévé.
Zakaj
prav Slovenci?
Odgovor je enostaven. Moja mati se je rodila tam. Slovenija je zelena idila
mojega otroštva.
Zaradi tega sem začela prevajati 1973-ga. Od tedaj je slovenščina moj stalni
program: sodelovala sem v pretolmačenju odličnih pesnikov, kot klasik France
Prešeren in sodobnik
Tomaž šalamun, Boris A. Novak ter
Aleš Debeljak.
Dvajset let prevajam dela dramatika in prozaika Draga Jančarja, enega od
najbolj znanih avtorjev te literature, ali prozaika Lojze Kovačiča,
kogar morda si bo odkril tudi široki svet, da bi se spoznal svoj obraz,
svoje dvajseto stoletje v njegovih delih.
Vsi ti
avtorji pišejo z zavestjo periferije, ozirajo na daljnje centre, se napotijo
k daljnjim ciljem ali gredo na božjo pot, kakor Jančarjevi
romarji. V znamenju večnega slovenskega hrpenenja stopijo na ladje k daljnim
pristanščam, ali ostanejo v svojih ozkih alpskih dolinah.
Njihova ključna beseda je „hrepenenje”, pogostni prilastki so „ozek” in „sirok”.
živijo na posebnem križišču Evrope, tam, kjer se srečujejo Alpe in
Mediteran, Balkan in Panonija.
Gállos Orsolya:
Egy közép-
európai és egy balkáni birodalom peremén
(In: A perifériáról
a centrum 1. kötet)
Mitja čander: Koronatanúk
(Kronske
prièe). Kísérlet a kilencvenes évek fiatal szlovén prózájának
bemutatására. (Gállos Orsolya fordítása)
(In: A perifériáról
a centrum 1. kötet)
Gállos Orsolya:
A Költözködések és a Jövevények
írója
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Orsolya Gállos:
Slovenske poti s periferije proti
centru
Slovene Ways
from the Periphery to the Centre
Gállos Orsolya:
Szlovén zarándokok misztikus utazása
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
 Klujber Anita
A jurta a hagyományos
világtengely-szimbólumok közül talán legközvetlenebbül asszociálható a
teremtés-középpont texturális-textuális (szövetszerű-szövegszerű)
körülírásával, a mitologikus világszemlélet szövegvilágra való
alkalmazhatóságával és az introspektív otthonkeresés-hazatalálás
mitopoetikus témájával. Bármit írok, ezt a témát járom körül,
közvetve-közvetlenül. Balaton-melléki kisvárosból indultam, ahol ég- és
földközeli élettapasztalatokat raktároztam el, mert ott a
természetközelségből fakadó ős-tudást nem nyomta még el a technika
zaja. Majd a (J)PTE magyar-orosz-angol szakán csodálatos tanároktól és
diáktársaktól kaptam kincset érő útravalót, amiből posztgraduális
tanulmányaim során jócskán táplálkoztam Cambridge-ben. Ott szereztem M.
Phil. és Ph. D. diplomát összehasonlító irodalomból. Jelenleg az Essex-i
Egyetemen tanítok, de a kör mindig bezárul, hiszen a gondolatok a
mitikus gyökerekhez újból és újból hazavezetnek.
From the traditional
symbols of the world-axis, it is perhaps the yurt that can most directly
be related to the literary-linguistic mimesis of mythic structures, since
the texture of the yurt (as seen on the chosen emblem: lattice
structures and fragments of textiles making up an inhabitable whole)
evokes associations with the textual nature of reality, which reminds us
of the role of language in constructing experience. The yurt as an
archetypal symbol can thus be likened to the textural-textual
circumscription of the centre of creation, to the applicability of
mythic thought within the world of texts and within the world as text,
and to the mythopoetic themes of quest and homecoming. I have realised
that whatever I write about literature is spiralling around this topic.
I set off from a small town near lake Balaton, where I have been in
contact with a natural wisdom that is rooted in a lifestyle of being
close to nature. Then I studied Hungarian, Russian and English language
and literature at the (Janus Pannonius) University of Pecs, and I will
always be grateful for the intellectual and emotional gifts that I have
received at Pecs from the most excellent teachers and most wonderful
fellow students. These gifts have been nurturing me ever since. I have
undertaken postgraduate research at the University of Cambridge, where I
first obtained an M.Phil. degree in European Literature, then a Ph. D.
in comparative literature. Currently I am teaching at the University of
Essex, but I am not cut of from my native land: the magic circle always
closes itself as my thoughts lead me back to the mythic roots over and
over again.
Klujber Anita:
A középpont mandalikus kiterjesztése Ajgi költészetében: a mély-én
végtelenítése és a vers kozmifikácója
(In: A perifériáról a centrum 1. kötet)
Klujber Anita : A polilogikus
irodalomszemléletről
(In: A
perifériáról a centrum 2. kötet)
Anita Klujber:
Mandalic Expansion of the Centre in
the Poetry of Gennady Aygi: Boundless-ness
of the Self and Cosmification of the Poem
About the Polilogic View of Literature
About Mysticism
Mandaliczny rozwój centrum w poezji Gennadija Ajgiego:
bezgranicznoŚč jaźni i kosmifikacja wiersza
O polilogicznym spojrzeniu literatury
O mistycyzmie
Klujber Anita:
Gondolatok a misztikáról
(In:
A perifériáról a centrum 3. kötet)
Tartalomjegyzék
Vissza a
nyitólapra
|
